2015. május 16., szombat

Úton hazafelé

Reggel időben és tempósan készült el a csapat, pedig korai volt az ébresztő és akadt teendőnk elég. Az ébresztőt követően összepakolás, az ágyneműk lehúzás, reggelizés, szobák ellenőrzése, úti csomag készítése, majd a pakolás a buszra... csak ennyi. Terveink szerint nem sokkal 8 óra után elindultunk hazafelé. Persze voltak közbeeső állomáshelyek:

  • Szászsebesen már várt bennünket a református lelkész, hogy végigvezessen a "várban" (így nevezik a templomokat erődítéssel kerített központi részét a városnak). Szerencsénkre találkoztunk az evangélikus templom szolgával is, aki beengedett az evangélikus templomba és rövid orgonajátékkal örvendeztetett meg bennünket.
  • A közel egy órás program után Dévára vettük az irányt, és nem sokkal később már meg is álltunk a vár tövében, a siklónál. Nagy kaland volt a felújítás alatt álló várba feljutni, és onnan csodálni az elénk táruló festői panorámát, s megkeresni a Magna Kúria épületét, mely ismét Bethlen Gábor fejedelmet idézte meg számunkra.
  • Dévát követően eltereltek bennünket - nem derült ki, hogy baleset vagy az épülő autópálya  munkálatai miatt kellett úttalan utakon zötykölődnünk. Minden esetre később érkeztünk Marosillyére, mint azt gondoltuk. Sajnos idén sem tudtunk bemenni Bethlen Gábor szülőházába, mert a faluban nem lakik magyar, akire a kulcsot rá lehetne bízni. Déváról járnak ki, de kérésünket nem tudták teljesíteni - pedig másik iskolás csoport is volt már a Vörös bástya kertjében. Aki azonban nyáron jár erre, mindenképpen álljon meg, mert akkor a Böjte Alapítvány középiskolásai tartanak ügyeletet és vezetést.
  • Következő megállónk Solymos volt, ahová jó tempóban vezették az osztályfőnökök a csapatot - így alig több, mint 1 órába telt a romokhoz való feljutás és a gyönyörködés a látogató elé táruló fantasztikus látványban: a Marosra nyíló páratlan panorámában.
  • Utolsó állomásunk Arad volt. Szabadságharcunk vértanúinak vesztőhelyén tisztelegtünk a hősök emléke előtt, majd hamarosan a határra érkeztünk, ahol szerencsére jóval kevesebb busz állt előttünk, mint az előző évben. Így is több, mint egy órába telt a határátlépés. 
Képek a hazaútról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése